Síelés félelem nélkül? Így lehetsz magabiztosabb a pályán

Volt már olyan érzésed, hogy mindenki könnyedén suhant el melletted, miközben te a pálya szélén álltál, és azon gondolkodtál, hogyan fogsz egyáltalán elindulni?

Lehet, hogy félsz:

• a sebességtől;
• az eséstől;
• a meredekebb pályától;
• a többi síelőtől;
• vagy attól, hogy nem tudsz majd időben megállni.

A síeléssel kapcsolatos félelem sokkal gyakoribb, mint gondolnád. Kezdőknél, újrakezdőknél és tapasztaltabb síelőknél is megjelenhet.

Nem feltétlenül az a cél, hogy soha többé ne félj.

Sokkal reálisabb cél, hogy:

• felismerd, mitől félsz;
• tudd, mikor jelez valódi veszélyt a félelmed;
• olyan körülményeket teremts, amelyekben biztonságosabban tudsz gyakorolni;
• és fokozatosan egyre több kontrollt érezz a pályán.

Ebben a cikkben megmutatom, hogyan indulhatsz el ezen az úton.

A félelem nem gyengeség

A félelem természetes reakció.

A tested így jelzi, hogy bizonytalannak, nehéznek vagy veszélyesnek érzékel egy helyzetet.

Síelés közben valóban sok olyan inger ér, amely kiválthatja ezt:

• csúszik alattad a talaj;
• lefelé haladsz;
• változik a sebességed;
• mások mozognak körülötted;
• nem mindig látod előre a teljes pályát;
• és egyensúlyvesztés esetén eleshetsz.

Ezért nem érdemes szégyellned magad azért, mert félsz.

A félelmet azonban nem is kell figyelmen kívül hagyni. Inkább próbáld megérteni, mit jelez.

Más megoldásra van szükséged akkor, ha:

• nem tudsz még megfelelően megállni;
• túl nehéz pályán vagy;
• egy korábbi esés emléke tart vissza;
• rosszul látsz a ködben;
• elfáradtál;
• vagy valaki olyan tempót vár el tőled, amely még nem biztonságos számodra.

Miért félünk síelés közben?

Félelem a sebességtől

A sebesség akkor válik különösen ijesztővé, amikor úgy érzed, nem tudod szabályozni.

Nem feltétlenül maga a gyorsaság a legnagyobb probléma, hanem az érzés, hogy:

• nem tudsz időben kanyarodni;
• nem tudsz megállni;
• túl keskeny a pálya;
• vagy bármi történik, nincs választásod.

A magabiztosság ezért nem abból fakad, hogy ráveszed magad a gyorsabb síelésre.

Először a sebesség szabályozását kell biztosabbá tenni.

A témáról részletesen a Félelem a sebességtől síeléskor című cikkemben olvashatsz.

Félelem az eséstől és a sérüléstől

Az eséstől való félelem teljesen érthető.

Felerősödhet:

• egy korábbi sérülés után;
• hosszabb kihagyást követően;
• idősebb korban;
• gyerekvállalás után;
• vagy akkor, ha úgy érzed, már több felelősséged van, mint korábban.

Nem szükséges ehhez egyetlen általános testi vagy hormonális magyarázatot keresni. A kockázatokhoz való viszonyunk az élethelyzetünkkel, tapasztalatainkkal és felelősségérzetünkkel együtt is változhat.

A fizikai felkészülés, a megfelelő felszerelés és a fokozatos gyakorlás javíthatja a biztonságérzetet, de minden sérülési kockázatot nem lehet megszüntetni.

A témáról az A leggyakoribb síelős sérülések – és hogyan csökkentsd a kockázatukat? című cikkemben olvashatsz részletesebben.

Félelem a meredek pályától

Egy pálya már felülről nézve is sokkal meredekebbnek tűnhet, mint amilyennek alulról látszott.

Ilyenkor gyakran megjelenik:

• a megmerevedés;
• a hátradőlés;
• a kapkodás;
• a túl hirtelen fékezés;
• vagy az érzés, hogy nem mersz elindulni.

A megoldás nem feltétlenül az, hogy „csak le kell menni rajta”.

Lehet, hogy először:

• könnyebb pályán kell gyakorolnod;
• kisebb, meredekebb szakaszt kell választanod;
• szélesebb íveket kell síelned;
• vagy síoktató segítségére van szükséged.

Félelem más síelőktől

Zsúfolt pályán még egy technikailag könnyű szakasz is ijesztő lehet.

Elbizonytalaníthat, ha:

• gyorsan elhaladnak melletted;
• kiszámíthatatlanul mozognak előtted;
• túl közel jönnek hozzád;
• vagy attól tartasz, hogy valaki beléd ütközik.

Ilyenkor segíthet, ha:

• nyugodtabb napszakot választasz;
• szélesebb pályán gyakorolsz;
• nem közvetlenül a tömegben állsz meg;
• és ismered a SÍKRESZ szabályait.

Félelem attól, hogy mások figyelnek

Sokan nemcsak a pályától félnek, hanem attól is, mit gondolnak róluk mások.

Úgy érzik:

• mindenki az ő hibáikat nézi;
• feltartják a családot;
• csalódást okoznak a párjuknak;
• vagy nevetségesek, mert lassabban haladnak.

A valóságban a legtöbb síelő elsősorban saját magára és a saját útvonalára figyel.

A témával külön foglalkozunk a Szorongás síeléskor: mit tegyél, ha úgy érzed, mindenki téged néz? című cikkben.

Először nevezd meg, pontosan mitől félsz

A „félek a síeléstől” túl általános megfogalmazás.

Próbáld pontosabban megfogalmazni:

• Attól félek, hogy nem tudok megállni.
• Attól félek, hogy túl gyors leszek.
• Attól félek, hogy valaki hátulról belém jön.
• Attól félek, hogy elesek a felvonónál.
• Attól félek, hogy a többiek türelmetlenek lesznek.
• Attól félek, hogy nem tudok lejönni a piros pályán.
• Attól félek, hogy újra megsérülök.

Amikor pontosan megnevezed a problémát, könnyebb valódi megoldást keresni rá.

Lehet, hogy nem több bátorságra van szükséged, hanem:

• jobb fékezési technikára;
• könnyebb pályára;
• több pihenésre;
• megfelelőbb sícipőre;
• síoktatóra;
• vagy egyszerűen arra, hogy ne kelljen tartanod mások tempóját.

Öt lépés, amikor félsz a sípályán

Amikor elönt a bizonytalanság, próbáld meg nem egyszerre megoldani az egész helyzetet.

Haladj ezen az öt lépésen keresztül:

1. Nevezd meg, mitől félsz

Ne csak azt mondd magadnak, hogy „félek”.

Fogalmazd meg pontosabban:

• túl gyorsnak érzem a tempót;
• nem tudom, hol fogok megállni;
• túl meredeknek látom a pályát;
• zavar, hogy sokan vannak körülöttem;
• félek, hogy újra elesem.

2. Ellenőrizd, hogy megfelelő helyen vagy-e

Lehet, hogy nem a félelmeddel van baj, hanem a pálya, a sebesség vagy az aktuális körülmények túl nehezek számodra.

3. Válassz egyetlen következő feladatot

Ne az egész pályát próbáld fejben lesíelni.

Figyelj csak:

• a következő kanyarra;
• egy közeli megállási pontra;
• vagy a sebességed csökkentésére.

4. Lassítsd le a légzésedet

Ne erőltess nagyon mély levegőket. Inkább lélegezz nyugodtan, és próbáld a kilégzést kissé hosszabbra engedni.

Ez nem oldja meg a technikai problémát, de segíthet abban, hogy ne kapkodva indulj tovább.

5. Ismerd el a kis sikert

Nem csak az számít sikernek, ha félelem nélkül lesíelted az egész pályát.

Siker lehet az is, ha:

• segítséget kértél;
• könnyebb útvonalat választottál;
• kontrolláltan megálltál;
• egy kanyarral többet csináltál nyugodtan;
• vagy időben felismerted, hogy pihenésre van szükséged.

1. Válassz olyan pályát, amelyen gyakorolni is tudsz

Nem az a megfelelő pálya, amelyen éppen valahogy le tudsz jutni.

Hanem az, amelyen képes vagy:

• kontrolláltan elindulni;
• szabályozni a sebességedet;
• kanyarodni;
• megállni;
• körülnézni;
• és közben valamennyire tanulni is.

A kék pálya jó választás lehet, de nem minden kék pálya egyforma.

Figyeld:

• a meredekséget;
• a szélességet;
• a hó állapotát;
• a forgalmat;
• a látási viszonyokat;
• és azt, hogyan érzed magad aznap.

Teljesen rendben van, ha hosszabb ideig maradsz egy könnyebb pályán.

A fejlődést nem az mutatja, milyen gyorsan jutsz el a piros pályára.

2. Ne hagyd, hogy mások döntsenek helyetted

Gyakori helyzet, hogy a család vagy a barátok azt mondják:

• „Ez nem is meredek.”
• „Csak gyere utánam.”
• „Egyszer kell lemenni rajta.”
• „Ne gondolkodj ennyit.”
• „Majd belejössz.”

Lehet, hogy ők segíteni szeretnének, de nem ugyanazt látják és érzik, amit te.

Jogod van azt mondani:

• ezen a pályán még nem szeretnék lemenni;
• most pihenőt tartok;
• inkább visszamegyek a könnyebb pályára;
• szeretnék oktatóval gyakorolni;
• nem szeretném tartani ezt a tempót.

A saját határaid tisztelete nem gyengeség.

A biztonságos döntéshozatal része.

3. Tanulj meg kontrolláltan megállni és lassítani

A magabiztosság egyik legfontosabb alapja, hogy bízz abban: szükség esetén képes vagy csökkenteni a sebességedet és megállni.

Ha ezt nem érzed biztosnak, nehezebb pályán vagy nagyobb sebességnél a félelem valószínűleg tovább erősödik.

Gyakorold:

• a kontrollált fékezést;
• a kanyar befejezését;
• a sebesség ívekkel történő szabályozását;
• a biztonságos megállást;
• és az újraindulást.

Ezeket olyan pályán gyakorold, ahol nem kell minden figyelmedet a túlélésre fordítanod.

Ha már biztonságosan használod a hóekét, de a párhuzamos síelés felé vezető lépésekben bizonytalan vagy, a Hóekéből párhuzamos síelő videós minikurzus is segíthet megérteni, mit és milyen sorrendben érdemes gyakorolnod.

4. Kérj segítséget síoktatótól

Egy szakképzett síoktató nemcsak technikai hibákat javít.

Segíthet:

• megfelelő pályát választani;
• kisebb lépésekre bontani a feladatot;
• reálisan felmérni a tudásszintedet;
• biztonságos sebességet választani;
• megtalálni, melyik technikai bizonytalanság erősíti a félelmedet;
• és olyan helyzetet teremteni, amelyben gyakorolni tudsz.

Egyéni órán az oktató a te tempódhoz igazodhat.

Fontos azonban, hogy már az óra elején mondd el:

• mitől félsz;
• volt-e korábbi rossz élményed;
• melyik helyzetben bizonytalanodsz el;
• és mit szeretnél elérni.

A síoktatás előnyeiről a Miért érdemes magyar síoktatót választani? című cikkemben olvashatsz.

5. Ne csak fejben próbáld megoldani

A félelem nem mindig szüntethető meg pozitív gondolkodással.

Hiába mondogatod magadnak, hogy „nem félek”, ha közben:

• nem tudsz biztosan megállni;
• túl nehéz pályán vagy;
• elfáradtál;
• rosszul látsz;
• vagy kényelmetlen a sícipőd.

A gondolataid mellett a körülményeken is változtatni kell.

Egy hasznosabb belső mondat lehet:

Nem kell most bátornak lennem. Elég, ha a következő biztonságos lépésre figyelek.

Vagy:

Ezen a szakaszon lassabban megyek, és minden kanyart befejezek.

Ez konkrétabb, mint az, hogy „gondolkodj pozitívan”.

6. Használd a vizualizációt reálisan

A vizualizáció segíthet előre átgondolni egy mozdulatot vagy helyzetet.

Képzeld el például:

• hogyan indulsz el;
• hol fejezed be az első kanyart;
• hogyan lassítasz;
• hol állsz meg;
• mit teszel, ha elfáradsz.

Ne azt képzeld el, hogy tökéletesen és félelem nélkül lesíelsz egy olyan pályán, amelyhez még nincs meg a technikai tudásod.

A vizualizáció a gyakorlást támogathatja, de nem helyettesíti azt.

7. Oszd fel kisebb részekre a feladatot

Nem kell egy teljes meredek pályát egyszerre fejben megoldanod.

Figyelj csak:

• a következő indulásra;
• az első kanyarra;
• a következő biztonságos megállási pontra;
• vagy egy rövidebb pályaszakaszra.

A kisebb célok könnyebben teljesíthetők.

Például:

• ma három kontrollált kanyart szeretnék egymás után;
• ma gyakorolni fogom a megállást mindkét irányban;
• ma nem megyek gyorsabban, csak egyenletesebben;
• ma egyetlen új szakaszt próbálok ki oktatóval.

8. Figyelj a fáradtságra

A félelem gyakran erősödik a nap végére.

Amikor elfáradsz:

• romolhat az egyensúlyod;
• lassabban reagálsz;
• merevebbé válhat a mozgásod;
• több hibát követsz el;
• és kevésbé érzed kontrollálhatónak a sebességet.

Ilyenkor nem biztos, hogy mentális problémáról van szó.

Lehet, hogy egyszerűen pihenésre van szükséged.

Ne várd meg, amíg teljesen elfogy az erőd. Tarts szünetet, válassz könnyebb pályát, vagy fejezd be korábban a napot.

9. Ellenőrizd a felszerelésedet

A felszerelés önmagában nem szünteti meg a félelmet, de a rosszul illeszkedő eszköz tovább növelheti a bizonytalanságot.

Sícipő

A túl nagy sícipőben nehezebb pontosan irányítani a lécet.

A túl szoros vagy rosszul illeszkedő sícipő pedig:

• fájdalmat;
• zsibbadást;
• görcsös tartást;
• és koncentrációvesztést okozhat.

A megfelelő választáshoz olvasd el a Síbakancs választás: tippek vásárláshoz és bérléshez című útmutatómat.

Bukósisak

A megfelelő síbukósisak fontos védőfelszerelés.

Nem tesz sérthetetlenné, de gyereknek és felnőttnek is ezt javaslom.

Síszemüveg

Ha ködben, havazásban vagy erős napsütésben nem látsz megfelelően, érthetően bizonytalanabb leszel.

A megfelelő lencse és a sisakhoz jól illeszkedő szemüveg sokat számít.

Hátprotektor

A hátprotektor bizonyos helyzetekben extra védelmet és biztonságérzetet adhat, de nem helyettesíti a kontrollált sebességet és a megfelelő pályaválasztást.

10. Készítsd fel a testedet is

A jobb fizikai felkészültség nem oldja meg automatikusan a félelmet.

Segíthet azonban abban, hogy:

• később fáradj el;
• stabilabbnak érezd magad;
• több figyelmed maradjon a technikára;
• könnyebben tartsd a testhelyzetedet;
• és jobban bírd a többnapos terhelést.

A felkészülésben érdemes foglalkozni:

• az alsótest erejével;
• a törzs stabilitásával;
• az állóképességgel;
• az egyensúllyal;
• a koordinációval;
• és a mobilitással.

A teljes rendszert a Hogyan készülj fel a síelésre? című cikkemben mutatom be.

Otthon elvégezhető gyakorlatokat a Síelésre felkészülés otthon: 7 egyszerű gyakorlat című útmutatóban találsz.

Ha szeretnél tudatosabban dolgozni a síeléssel kapcsolatos félelmeden

Ha síelés közben gyakran visszatér a félelem vagy a bizonytalanság, érdemes nemcsak azt nézni, hogy „hogyan legyek bátrabb”, hanem azt is, pontosan milyen helyzetben veszítem el a magabiztosságomat.

Lehet, hogy:

• a sebességtől félsz;
• meredekebb pályán bizonytalanodsz el;
• zavar, ha sokan vannak körülötted;
• egy korábbi rossz élmény tart vissza;
• vagy egyszerűen nem érzed még elég biztosnak a saját tudásodat.

A Magabiztosabban a sípályán videós minikurzust azoknak a síelőknek készítettem, akik szeretnék jobban megérteni ezeket a helyzeteket, és tudatosabban felépíteni a magabiztosságukat a pályán.

Megnézem a Magabiztosabban a sípályán minikurzust

Mi van, ha a félelem nagyon erős?

Vannak helyzetek, amikor az általános síoktatói tanácsok nem elegendők.

Érdemes pszichológus vagy más megfelelő mentális egészségügyi szakember segítségét kérni, ha:

• a félelem pánikszerű tüneteket okoz;
• már az utazás gondolatától erős szorongást érzel;
• egy korábbi baleset vagy traumatikus élmény rendszeresen visszatér;
• a félelem a síelésen kívül is jelentősen befolyásolja a mindennapjaidat;
• vagy úgy érzed, egyedül nem tudsz vele megbirkózni.

Ez nem kudarc.

Ahogy technikai kérdésben síoktatót, sérülésnél orvost vagy gyógytornászt kérsz meg, erős szorongásnál is érdemes a megfelelő szakemberhez fordulni.

Egy egyszerű terv félősebb síelőknek

Az utazás előtt

• gondold végig, pontosan mitől félsz;
• ellenőrizd a felszerelésedet;
• készülj fizikailag;
• keress megfelelő síoktatót;
• beszéld meg a társaiddal, hogy nem szeretnéd mindenáron tartani a tempójukat.

Az első napon

• kezdd könnyű, széles pályán;
• melegíts be;
• az első csúszásokat végezd lassabban;
• gyakorold a megállást és a sebességszabályozást;
• tarts pihenőt még azelőtt, hogy teljesen elfáradnál.

Nehezebb helyzetben

• állj meg biztonságos helyen;
• lélegezz lassabban;
• nézd meg a következő rövid szakaszt;
• válassz egy biztonságos megállási pontot;
• ne figyeld, milyen gyorsan haladnak mások;
• és kérj segítséget, ha szükséges.

A nap végén

Gondold át:

• melyik helyzet ment jobban;
• mikor erősödött fel a félelmed;
• mi segített;
• és mit szeretnél másnap újra gyakorolni.

Ne csak a hibákat keresd.

Vedd észre a kisebb sikereket is.

Gyakori hibák a félelem kezelésében

Túl nehéz pályán próbálsz hozzászokni

A túlterhelés nem mindig épít önbizalmat. Néha inkább megerősíti, hogy a helyzet valóban veszélyesnek érződik.

Azt mondod magadnak, hogy „nem szabad félnem”

A félelem elutasítása helyett próbáld megérteni, mitől alakult ki.

Mindenáron követed a többieket

A közös síelés nem jelenti azt, hogy mindenkinek ugyanazon a pályán és ugyanolyan tempóban kell haladnia.

Kimerülten is folytatod

A fáradtság növelheti a bizonytalanságot és ronthatja a technikát.

Túl gyors eredményt vársz

Egy régi rossz élmény vagy hosszabb kihagyás után idő kellhet a bizalom visszaépítéséhez.

Csak felszerelést vásárolsz

Egy új sisak, protektor vagy síléc adhat biztonságérzetet, de nem helyettesíti a megfelelő technikát és pályaválasztást.

Gyakori kérdések a síeléssel kapcsolatos félelemről

Normális, hogy több év síelés után is félek?

Igen. A félelem megjelenhet rossz élmény, hosszabb kihagyás, nehezebb körülmények vagy élethelyzet-változás után is.

El kell mennem piros pályára, hogy fejlődjek?

Nem feltétlenül. Könnyebb pályán is sokat fejlődhetsz a sebességszabályozásban, a kanyarodásban és az egyensúlyban.

Hogyan győzzem le a félelmet?

Ne egyetlen nagy lépéssel próbáld „legyőzni”. Nevezd meg az okát, válassz megfelelő körülményeket, gyakorolj fokozatosan, és kérj segítséget, amikor szükséges.

Segít a síoktató?

Igen, különösen akkor, ha a félelem mögött technikai bizonytalanság vagy rosszul megválasztott pálya áll.

Segít a fizikai felkészülés?

Javíthatja a terhelhetőséget és a fizikai biztonságérzetet, de önmagában nem old meg minden félelmet.

Mit tegyek, ha a családom gyorsabban síel?

Beszéljétek meg előre, hogy nem kell egész nap együtt síelnetek. Találkozhattok meghatározott pontokon vagy ebédnél.

Mit tegyek, ha megállok a pálya tetején, és nem merek elindulni?

Ne indulj el kapkodva. Állj biztonságos helyre, vegyél néhány nyugodt levegőt, nézd meg az első rövid szakaszt, és válassz egy közeli megállási pontot. Ha a pálya túl nehéz, kérj segítséget.

Mikor forduljak pszichológushoz?

Ha a félelem pánikszerű, egy korábbi trauma emléke kapcsolódik hozzá, vagy jelentősen befolyásolja a mindennapjaidat, érdemes mentális egészségügyi szakember segítségét kérni.

Összegzés

A síelés félelem nélkül nem feltétlenül azt jelenti, hogy soha többé nem érzel bizonytalanságot.

Inkább azt jelenti, hogy:

• megérted, mitől félsz;
• megfelelő pályát választasz;
• képes vagy szabályozni a sebességedet;
• tiszteletben tartod a saját határaidat;
• időben pihensz;
• és tudod, kitől kérj segítséget.

A cél nem az, hogy mindenáron bátrabb legyél.

Hanem az, hogy egyre több olyan helyzeted legyen a pályán, amelyben kontrollt, biztonságot és örömöt érzel.

Ne mások sebességéhez mérd a fejlődésedet.

Lehet, hogy ma csak egyetlen olyan kanyart síelsz, amelyben valóban nyugodtnak érzed magad.

De az az egy kanyar már a te sikered.

Készülj fokozatosan, válassz reális kihívást, és add meg magadnak az időt a magabiztosság felépítésére.

További olvasnivalók

• Félelem a sebességtől síeléskor
• Szorongás síeléskor: mit tegyél, ha úgy érzed, mindenki téged néz?
• Hogyan készülj fel a síelésre?
• A leggyakoribb síelős sérülések – és hogyan csökkentsd a kockázatukat?
• Magyar síoktató Ausztriában: 5 ok, miért érdemes őt választani

Kérdésed van? Írj nekem: renata@sielostippek.hu

Kövess a közösségi oldalakon: